A Nihilista egy alternatív magyar rap formáció, amely különböző zenei hatásokat ötvöz a hip-hop alapoktól az experimentális és atmoszférikus hangzásokig. A projekt az első nagylemez, a Nihilista készítése során formálódott, amikor már körvonalazódott az a hangzásvilág, amely egyszerre ismerős és mégis sajátos. Ebből az iránykeresésből nőtt ki a népies hangulatokkal átszőtt, alternatív hip-hop megszólalás.
Második nagylemezük, A zaj egy sűrűbb, sötétebb és érzelmileg telítettebb korszak lenyomata. A dalok a belső zaj, az identitáskeresés és a modern környezet pszichés hatásainak témáit járják körül. A kompozíciókat rap struktúrák tartják össze, miközben népzenei hangulatok, alternatív textúrák és kísérleti, olykor szokatlan megoldások gazdagítják a hangzásvilágot. Bulint és Miles Drew mesélt nekünk az album dalairól.
Bulint: A méhész a lemez nyitódala, amely több éven át formálódott és számos változaton ment keresztül. Az egyik meg is jelent Walk with me címmel, akkoriban csak instrumentalként. A most hallható változat intrója az egyetlen új elem, amely néhány hónapja került hozzá egy stock zenéből kiindulva.
Miles Drew: Számomra ez a dal nagyon személyes jelentéssel bír, egy szerelmi történetből alakult át szinte már egy balladává. Az aranyló, mézes, kaptárt idéző képek a szerelmi elvakulást szimbolizálják, majd később megjelenik a felébredés és a felismerés utáni bölcsebb állapot.
A méhész nem csupán a dal címe, hanem az album központi karaktere is,
akit én személyesítek meg. Egy őrző figura, aki rendet és megnyugvást hoz a zajba.
Bulint: A Fehér rózsa készítése közben döntöttük el a lemez kreatív irányát, és ez volt az a dal is, amellyel 2025 nyarán hivatalosan bejelentettük a zenekar megalakulását. A dallamot a jól ismert Kis kece lányom motívuma inspirálja, amelyre négyrétegű, lüktető dobalap épül. A szövegírás különösen nagy felelősséget jelentett számunkra, hiszen éreztük, hogy
ez a dal hangvételében és szövegvilágában is meghatározza az egész albumot.
A bennünk lévő nyomást végül Miksa (Creator Entity) oldotta fel. Az eredeti énektémára felvett egy új dallamsávot, amely szinte azonnal elindította a közös szövegírás folyamatát mindhármunknál.
Bulint: A Le a faszba egy kifejezetten furcsa történetű dal. Az alap körülbelül négy különböző verzión ment keresztül, eltérő hangszerelésekkel és struktúrákkal. Egy ponton még a Kolonc című számunk az outrojaként működött volna, végül azonban önálló darabbá nőtte ki magát. A dal obszcén, mégis szórakoztató címe igazából egy spontán véletlen. Mikor épp készült az alap, eléggé feszült voltam és leírtam, ami a fejemben volt.
Miles Drew: Több dal megírása után feltűnt, hogy rendre a nehezebb, sötétebb témák felé nyúlunk, ezért szerettem volna ezen változtatni. Miután Bálint (Bulint) elküldte az alapot, ezzel a rendkívül kifejező címmel, egyből beleszerettem az egyedi hangzása miatt és éreztem, hogy erre írnom kell. A címhez hűen a refrénben is megtartottam ezt a direkt gesztust, játékos dallam- és szóvezetések vitték végig a számot.
Végre született egy Nihilista-szám, amitől nem lesz depressziós az ember.
Miles Drew: A Kolonc a Le a faszba című szám közvetlen folytatása, egyetlen kompozíció részei voltak. A két dal alapja ebből kifolyólag hasonló, de mégis valahogy számomra a Kolonc játékosabb.
Az albumra mindenkinek terveztünk egy egyéni számot, amin csak ő szerepel, ez lett az enyém.
Tematikailag kapcsolódik az előző dalhoz, de valójában egy lezárt kapcsolat utáni újrakezdésről, az új kapcsolódások kereséséről és ennek nehézségeiről szól. Bár a téma önmagában súlyos lehet, törekedtem arra, hogy a dal hangvétele mégis könnyedebb, emberközelibb maradjon.
Bulint: Az Alectóban az ösztönös haragot szerettem volna megragadni, miközben a szülővárosom, Győr hangulatát is beleépítettem a dal világába. Az alap első része egy nagyon régi telefonfelvételből származik, amelyen egy fiatal templomi környezetben játszik egy húros hangszeren, ez adja a szám atmoszférájának alapját.
A második részben egy mongol-orosz népdalt éneklő nő hangját daraboltam fel
és ebből építettem fel a második beatet.
Miles Drew: Alecto a görög mitológiában a megállíthatatlan harag és düh megszemélyesítője, ezért esett erre a címre a választás. Amikor Bulint elküldte az alapot, éppen egy hosszú és nehéz időszakon mentem keresztül. Cinikus módon szinte kapóra jött a lehetőség, hogy mindazt a feszültséget és indulatot, ami bennem volt, ebbe a dalba sűrítsem és teljes erővel beleírjam a saját részembe.
Bulint: A Folklore egy spontán módon született alapból indult, amely eredetileg nem tudatos koncepció mentén készült. Amikor azonban elküldtem Bencének, rögtön megérezte benne a lehetőséget, és egy erős, karakteres szöveget írt rá.
Miles Drew: A dalszöveg több átdolgozáson is átesett, mire elnyerte a végső formáját.
Végül a játékos, fülbemászó előadásmód bizonyult a legerősebb iránynak,
ez teljes mértékben Bence érdeme, hiszen ez az ő szólódala a lemezen.
Bulint: Kendő eredetileg szóló dalnak indult, hosszú ideig ebben a formában készült. Máté (Miles Drew) egyedi attitűdje azonban új irányba vitte a számot, és a közös munka végére teljesen átalakult.
Inspirációként nem titkoltan hatott rám a Baby Keem és Kendrick Lamar közös dala, a Family Ties, amely az alapkoncepciót adta.
Azt próbáltam megragadni, ami abban a dalban működik: a dinamikát, a váltásokat, az energiát, majd mindezt beépíteni a saját stílusunkba és védjegyeinkbe.
Miles Drew: A Kendő december 2-án jelent meg single-ként, noha a Csontokkal párhuzamosan kezdett formálódni még a nyár folyamán. Számos átdolgozáson ment keresztül, egy félkész verziója már szeptemberben elhangzott egy budapesti koncerten, a Dopaminban. A dal egyik legemlékezetesebb eleme egy magyar popkulturális utalás: a Népszínház TV egyik interjújából kiragadott részlet, amelyben a riporter visszakérdez: „Akkor nihilista vagy?” Amikor először meghallottuk ezt a mondatot, azonnal éreztük, hogy a saját kontextusunkba emelve új jelentést kaphat.
Bulint: A Párologtató még az első közös anyagunk idején született, amikor a projekt Bulint név alatt működött, a Nihilista zenekar megalakulása előtt és a Nihilista című self-titled albumon jelent volna meg.
Úgy éreztük, most jött el az ideje, hogy új életet kapjon.
A korábbi szövegváltozatok nem illeszkedtek az aktuális koncepcióhoz, ezért A zaj készítésekor teljesen újraírtuk. A refrént Miksa (Creator Entity) énekelte fel, és fülbemászó dallama miatt a dal a lemez egyik legtöbbet hallgatott darabjává vált.
Miles Drew: Számomra ez a dal különösen kedves, mert komoly kihívás elé állított. A témához kapcsolódva azt tűztem ki célul, hogy a részegség és a bódult állapot érzetét a lehető legelvontabban, burkoltan fogalmazzam meg, miközben az előadásmód és a hanglejtés mégis átadja ennek az állapotnak a hangulatát.
Bulint: A Veszett története hasonló a Párologtatóéhoz. A dal évek alatt érlelődött, a szöveg formálódott, az alap pedig többször átalakult, mire elérte jelenlegi formáját.
Miles Drew: Az album készítése során próbáltam minél több új flow-t és hangzást felfedezni magamnak, és a Veszett sem volt kivétel ebben.
Az intenzív írási folyamat kikényszerítette, hogy új stílusokat próbáljak ki,
ami rengeteget segített a fejlődésemben. Úgy érzem, ez az album már egyértelműen meghatározta a hangzásunkat, de az én stílusomat mindenképp.
Bulint: A Csontok volt a Nihilista első közös száma, immár teljes zenekarként.
Már ekkor tudtam, hogy ennek az albumnak ez lesz az első single-je,
és nagyban meghatározza majd az egész lemez hangulatát.
Miles Drew: Ezt a számot már kiadás előtt is játszottuk az első koncertünkön, Sopronban, a Hangárban. Amint Bulint elküldte az alapot, az ihlet azonnal megérkezett és csak jöttek a sorok. Nagy kedvencem, és mindig örömmel hallgatom vissza, hiszen a A zaj egyik alapvető építőeleme.
Bulint: A Zakatol! az albumon az egyetlen szóló számom. A szöveget tavaly nyár közepén írtam, és furcsa módon akkor még nem is teljesen értettem, miről szól.
Mostanra kristályosodott ki számomra a mondanivaló, és ez lett az eddigi legszemélyesebb dalom.
Alapul a Twenty One Pilotstól Levitate-et vettem, mert mindig is szerettem volna hasonló hangulatú számot készíteni. A végén a gitárszólamokat egy nyolchúros hangszerrel rögzítettem, ami egyedivé teszi a hangzást.
Bulint: A Rohadás egyszerűen működik: nyers, arcodba vág és üt. A szám alapját egy splice-os dob sample adja, ami az egész dinamikáját meghatározza.
Miles Drew: A Rohadás az egyik legkedveltebb számunk, a Lobotómia testvérének mondható az új albumon.
Könnyen lehet kántálni, tele van energiával, és pont ez teszi működőképessé.
A fülbemászó dallam az alapban még inkább kiemeli az élményt. Ez az egyetlen szám az albumon, amelynél mindhárman aktívan dolgoztunk az alapon valamilyen formában.
Bulint: A Révbe ér az első dal, ami a lemezre készült, bár nem hivatalosan. 2024-ben született egy kreatív kihívás keretében:
barátokkal ültünk össze, valaki bedobott egy szót vagy témát, és arra kellett alkotni valamit.
Révbe ér volt az első témánk, ami alapján ez a szám megszületett. Az előző albumról a Szén-monoxid is hasonló módon készült.
Miles Drew: Ez az egyetlen szám az albumról, amelynek készítéséhez nem járultam hozzá, mégis különösen közel áll a szívemhez. Még a többiek megismerése előtt született, de az első koncertünkön, a soproni Hangárban már játszottuk. Azóta is mindig eszembe juttatja azt a katarzist és örömöt, amit a zene és a közönség közös energiája adott először. Emellett egy nagyon szép szakasza volt az életemnek az a korszak, így még különlegesebb.
A zaj című lemez dalai élőben legközelebb március 20-án Budapesten, a Lámpásban szólalnak meg.
Nihilista: A Zaj, 2026.
